Oldal kiválasztása

A mozgásfejlesztésről

Szerző: | feb 9, 2018 | Testmozgás

Ebben a cikkben a mozgáskultúra, az általános ügyesség fejlesztésével kapcsolatos alapvető tudnivalókat szeretnénk megosztani. A mindennapokban a mozgásfejlesztésre talán nem a megfelelő módon tekintünk, nem helyezünk rá kellő hangsúlyt. Az alábbi néhány bekezdésben bemutatjuk álláspontunkat, felhívjuk a figyelmet a mozgás fejlesztésének jelentőségére, az esetleges problémákra, és javaslatot teszünk ezek megoldására.

Mit is takar, mi a jelentősége?

A mozgásfejlesztés a köznyelvben elsősorban az orvostudomány (sérült vagy nem megfelelően fejlődő gyermekek kezelése) vagy pedig a sportági tehetséggondozás szakterületeként jelenik meg, így általános – ugyanakkor alapvető – jelentőségéről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A mozgás fejlődése az egészséges személyiség kialakulásának, az alkotó, tevékeny életnek elengedhetetlen feltétele. A gyermek fejlődését tekintve nagyon fontos a komplex, átfogó szemlélet: a testi, a lelki és a szellemi fejlődésre ugyanakkora hangsúlyt kellene fektetni, hiszen így kapunk egy összefüggő egységet, magát az egészséget.

A mozgásfejlesztés területén hasonló a helyzet, mint a pszichológia esetében, amely közel 150 évig “csak” a mentális betegségek gyógyításával foglalkozott. Később rájöttek, hogy a mindennapi emberi teljesítmény és jól-lét fejlesztésére, növelésére is kiválóan alkalmas. A mozgás fejlesztését is ebbe az irányba kellene elmozdítani, hiszen itt nem csak sportteljesítményekről, hanem sokkal általánosabb, összetett, egymásra oda-vissza ható, testi, lelki és szellemi fejlődésről van szó. A mozgáskultúra sokrétűségének növelése, az idegrendszer hatékony, egészséges fejlődésének egyik alappillére. Gyermekeknél – az egyén fejlődésének legérzékenyebb, és egyben leghatékonyabb időszakában – komoly figyelmet kellene fordítani a mozgásfejlesztésre.

“Ahhoz, hogy egyre jobban koordinálja mozgását, izmai összehangoltan működjenek, látása, hallása, kinesztetikus érzékelése jól működjön, szükséges a kellő mozgáslehetőség biztosítása. Ezzel nem csak a mozgásos ügyességét fejlesztjük, hanem olyan képpességek megszerzését tesszük számára lehetővé, melyek az iskolába kerüléskor jobb tanulási eredményeket biztosítanak. Ilyenkor ugyanis nem csupán az ügyességét, de az agy hierarchikus fejlődését is elősegítjük.” (Király Tibor és Szakály Zsolt)

Nagyon sok olyan kognitív képességünk van, amelynek a megfelelő mozgásfejlődés az alapja, így megállapítható, hogy a mozgásfunkciók, motorikus képességek és az általánosan vett értelem fejlődése szervesen összefüggő, egymástól elválaszthatatlan. A mozgások tervezése és végrehajtása azonos folyamatként játszódik le az idegrendszerben, mint maga a mozgás láncolata. Azért van szükség ezeknek a sémáknak, idegpályáknak a kiépítésére, bejáratására, minél szélesebb körben, mert az effajta – a mozgás szervezéséből fakadó – idegrendszeri ingerlések az egyéb agyi funkciók (mint a gondolkodás) fejlődésével is kapcsolatba hozhatók.

“Valóban az idegrendszer ontogenetikailag teljes beérése szükséges a legemberibb funkció, a beszéd, az írás, az olvasás tökéletességéhez. Ez az érés pedig a humán mozgásminták egymásutánjában és egymásra épülésében történik (pl. kúszás, mászás, járás) és ez a mozgássor a szenzoros éréssel együtt adja azt a szenzomotoros idegrendszeri fejlődési sort, melynek koronájaként megjelenik a beszéd, az írás, és az olvasás készsége.” (Marton-Dévényi és mtsai.)

A mozgásfejlesztés tehát elsősorban a minőségi, tevékeny, egészséges élet megalapozásának szempontjából fontos. A sportmozgások elsajátításának megkönnyebbítése csupán járulékos nyereség. Ugyanakkor, ez a nyereség később visszahat, hiszen a felnőttkori rendszeres testmozgás, így pedig az egészséges életmód alapjaként szolgálhat.

Milyen problémákat okozhat a hiánya?

Sok esetben – sajnálatos módon – a mozgáskultúra fejlesztésének minősége és mennyisége a legfontosabb időszakban (a gyermek első 10 évében) elmarad a megfelelő szinttől, mondván a gyermek látszólag egészséges, és élsportolót sem akarunk belőle nevelni.

A gyermek mozgásfejlődését azonban nem függetleníthetjük a személyiség fejlődésétől. A kettő szervesen összefügg, éppen emiatt nem lehet előbbi fontosságát, egész életünket meghatározó jelentőségét, eléggé hangsúlyozni. Elhanyagolása, lefokozása másodlagos tényezővé, súlyos hiba lehet, amelynek későbbi kijavítása roppant nehéz. A mozgás fejlesztésének, illetve önálló fejlődési lehetőségének visszafogása később nem csupán motorikus, de pszichés problémákhoz is vezethet.

A megfelelő mozgásfejlődés elmaradásával problémák jelentkezhetnek, olyan területeken, mint a percepció, figyelem, emlékezés, gondolkodás, tehát az alapvető kognitív funkciók, ezenkívül a motoros egységek zavarai, vagy olyan tanulási problémák, mint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia is kialakulhat, nem beszélve a viselkedési zavarokról.

Szenzitív időszakok

Az első 5 évünkben a legmeghatározóbb a környezetünk ingergazdagsága. Az idegrendszer megfelelő fejlődésének érdekében elengedhetetlen a nagy mennyiségű, ugyanakkor minőségükben megfelelő ingerek jelenléte. Az óvodás kor az ún. természetes mozgások (kuszás, mászás, járás, futás, ugrás, hajítás, stb.) tanulásának, gyakorlásának és készségszintű elsajátításának az időszaka. Erre az alapra épül minden más mozgásforma, így igen nagy jelentőséggel bír.

“ A születéstől az iskolába lépésig eltelő időszak utolsó két évét tehát jól tervezett és különösen intenzív mozgásfejlesztéssel ajánlott kitölteni.” (Király T. és Szakály Zs.)

Ezt követően, már egy kialakult, biztos, természetes mozgásokat tartalmazó készlet birtokában, 7-12 éves kor között lehet azokat a sportági mozgásformákat megalapozni, amelyekre később az egyén mozgásműveltsége épülhet. Ez a mozgásműveltség pedig minél széleskörűbb, annál nagyobb lehetőséget biztosít a sportági sikerélmények elérésére, sőt, alapvetően a mozgás könnyed, örömteli élményének elsajátítására. Ebből következik, hogy a rendszeres testmozgásra, sportos, egészséges életmódra irányuló, belülről fakadó és egyben életreszóló igény megteremtésének is komoly eszköze lehet egy sokoldalú képzés/fejlesztés.

Kisiskolás korban elsősorban ún. sportági mozgásformákat célszerű tanítani, gyakoroltatni. Ezek olyan mozgásos cselekvések, amelyek nem rendelkeznek kifejezett sportági jelleggel, mégis alapvetően meghatározzák a későbbi mozgásműveltség illetve sportági ügyességet. Ráadásul, általánosabb jellegük miatt különböző sportágak speciális mozdulatainak alapjait jelenthetik. Példaként: egy jól koordinált hajító mozdulat segítheti a gerelyhajítás kulcsmozdulatát, a kézilabda dobómozdulatát, de akár a röplabda vagy a tenisz nyitómozdulatának helyes és hatékony elsajátítását.

“Ameddig a tanulók nem képesek a komplex sportági mozgások elemi részeit jól végrehajtani, addig nincs értelme a sportági technikákat tanítási anyagként kezelni.” (Király T. és Szakály Zs.)

9-10 éves kor alatt, nem szabad túlzottan specializálva terhelni a gyermeket, hiszen habár ez rövid távon komoly előnyökkel járhat (például versenyeken elért sikerek formájában), hosszabb távon káros következményei lehetnek. Gondolhatunk itt egy tipikusan egyoldalú sportág (pl.: tenisz) okozta anatómiai asszimetriára. A probléma nem a túl korán kezdett sportolással vagy a sportág típusával van, hanem a túl korai specializációval, egyetlen sportág kizárólagosságával. A széleskörű, sokoldalú terhelés elengedhetetlen feltétele az egészséges fejlődésnek – mind a test fizikai felépítése, mind az idegrendszeri folyamatok tekintetében.

A feladatunk

Ki kell emelni, hogy a fejlődés/fejlesztés csak az egyén ún. aktív alkotó együttműködésével lehetséges. Ha ez hiányzik, akkor a fejlődés nem, vagy csak nagyon kis mértékben fog megvalósulni. A gyermek belső motiváltsága tehát elengedhetetlen. Ennek eléréséhez muszáj figyelembe venni, és rugalmasan alkalmazkodni a rohamléptékben változó technológiai, és ebből fakadó társadalmi átalakulásokhoz is. Ez igen komoly kihívása, ugyanakkor megkerülhetetlen eleme a mai pedagógiának, gyermeknevelésnek.

“Tudjuk, hogy a spontán fejlődésből fakadóan is viharos előrehaladást mutat valamennyi egészséges kisgyermek, ha nem akadályozzuk. A rájuk jellemző mozgásszeretetet, mozgékonyságot egyfelől hagyni, másfelől kormányozni-irányítani kell: óvodai testnevelés, zenés-játékos csoportos foglalkozások, de főként kreatív játszóterek által. Ehhez bőséges mozgáslehetőséget kell biztosítani…” (Bíróné dr. Nagy E. és mtsai.)

A gyermekkorban elsajátított mozgásműveltségi alapok, a testmozgással kapcsolatos élmények alapvetően meghatározzák, hogyan fog az egyén viszonyulni a sportokhoz.
Így a testnevelőnek, tanítónak, sport-szakembereknek igen nagy felelőssége van abban, hogy a pozitív élményekhez megfelelő körülményeket megteremtse. Ehhez a gyerekek felkészültségét, képességeit és készségeit figyelembe kell venni, az órákat, illetve hosszabbtávú terveket ezek köré szervezni – ugyanakkor a gyermekkori sporteredmények súlyát erősen mérsékelni.

Fontos, hogy a család együtt tervezzen programokat, kirándulásokat, amely sok mozgással jár. A gyermekek egyik legfontosabb tanulási formája az utánzás, így ha jó példával járunk elől, gyakran űzzük, és élvezzük a sportolást, sugárzik belőlünk a mozgás szeretete, az erősen be fog vésődni a gyerekek fejébe. Ezek a minták egy életre szólnak, így a felnőttkori sportolási szokásokat is megalapozhatják.

A gyermekek rendszeres testmozgására, mozgásfejlesztésére tehát komoly figyelmet kell fordítani. Az óvodás kortól kezdve egy különösen intenzív mozgásfeljesztési időszak lehetősége bontakozik ki. A feladat mindössze annyi, hogy a gyermekeknek lehetőséget biztosítsunk a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgásra. Sokoldalú, egészséges, az általános – mindennapokban is hasznos – ügyesség kialakulását segítő játékokkal, nagy lelkesedéssel végzett feladatokkal, a mozgás örömét felfedő, szórakoztató sportokkal.

Források

Marton Dévényi É., Szerdahelyi M., Tóth G., Keresztes K. (2002): Alapozó Terápia tanulmány, Alapozó Terápiák Alapítvány, Budapest.

Dr. Király Tibor, Dr. Szakály Zsolt (2011): Mozgásfejlődés és a motorikus képességek fejlesztése gyermekkorban, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft

Bíróné dr. Nagy Edit, Bognár József,Farkas Judit, Gombocz János,Hamar Pál, Kovács Attila Tamás, Mészáros János, Ozsváth Károly, Rétsági Erzsébet, Rigler Endre, Salvara, I. Marina, Szabó Béla, Tihanyiné Hős Ágnes, Vináné Kokovay Ágnes (2011): Sportpedagógia – Kézikönyv a testnevelés és sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.